A XVII. században speciális tároló helyeket igyekeztek kiépíteni a lőpor számára. Elterjedt megoldás, a bástyák közötti hosszú kurtinák (kötőgát) belső oldalának közepére, esetenként, miként a torony melletti régi kisépület példázza, a falakat támasztó földfeltöltésbe építették a lőporházakat.
Patakon Debreczeni Tamás prefektus, jószágkormányzó, előbb a Tömlöc-bástyánál, (ÉK-i sarokbástya) szándékozta megépíteni, majd az 1631-ben megkezdett hatalmas Oroszlán-bástya és a lakása szomszédságában, a nyugati sánc tövében húzódó ún. Kis-utca harmadik házaként építteti fel az új lőportornyot. Nagyon fontos szempont volt, hogy a robbanásveszély miatt minél távolabb legyen a belső rezidenciától, ezért a külső vár volt a megfelelő hely!
A lőportorony építésének ideje ismert, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Debreczeni Tamás levelezéséből. 1636-ban épült fel a kétszintes kőház, melynek szintenként 1-1 boltozott helyiségébe a déli oldalon, külső lépcsőn lehetett bejutni. Így a raktározásra használt tereket nem csökkentették a belső lépcsővel. A vastag terméskőfalazat és a téglaboltozat, a vonóvasak az épület stabilitását szolgálták, a szellőzőnyílások elhelyezése, a bejáratok kialakítása a lőpor biztonságos őrzésének feltételei voltak.
Nagyon fontosak az épület szellőzőnyílásai, melyek egyrészt a levegő áramlásával biztosították a lőpor szárazon tartását, másrész viszonylag kicsik, rácsosak voltak, melyek táblával lezárva a biztonságot garantálták.
Debreczeni leveléből ismerjük, hogy már ebben az évben (1636) az új lőportoronyban tárolják a puskaport, „az alsó ház tele is véle”.
1694-ben az épület a trinitáriusok birtokába került, a kolostor tartozékai között a telek nyugati végén álló lőporház is szerepel. Itt rendezték be kápolnájukat. 1734-ben befejeződött a templom és a kolostor építése ezután magtárnak használták. 1750-es urbáriumban szerepel a „Hatalmas kőház, amely lőpor tárolására épült a kolostor birtoka”.
Conscriptio úgy írja le a trinitárius atyák kertjét, „ubi olim Turris pulveria” a volt puskaporos torony helyén.
Összeírásban, urbáriumban: „a főtisztelendő trinitárius atyák temploma és mellette rezidánciájuk”. Ezután következett a belső város házainak és a telkek végében fekvő kertek felsorolása. Így a trinitáriusoké is, a letelepedésükkor templomukként használt egykori lőportoronnyal. A telkek nyugati végénél még a Kis-utca húzódott, aminek mentén az említett sánc alatt házak sorakoztak. Már eltelt 100 év, s még mindig fennmaradt a lőportorony emlékezete.
A rend feloszlatása után és a Trautsohn család kihalta után a Kamara kezelésébe került 1773-ban.
1784-ben Oratschek András építőmester elkészítette az épület felmérését és javaslatot tett az épület hasznosítására, mely ekkor gabonatároló. Az épület lényegében közel 150 év elteltével sem változott, megőrizte formáját.
1785-ben lakás céljára használták a forrás szerint. özv. Sárosi Jánosné lakott benne (1785-ös várostérkép 7. sz. lakásul jelzi). A nagy átépítés oka a funkcióváltás. Már nem volt szükséges a külső lépcsőfeljárat, sőt kényelmetlen lett volna, ezért befalazták, megszüntették a két szint bejáratát.
A déli oldalon fatokos bejárat készült. Elbontották a téglaboltozatot mindkét szinten, sík fafödém készült, a kötőgerendát befalazták a korábbi emeleti kőkeretes bejáratba. Az elbontott boltozat tégláival elfalazták a boltozat lenyomatát, kiegyenlítették a keleti és nyugati falat.
Az Oratschek-felmérés mutatja, hogy a keleti oldalra már a XVIII. században toldalékot építettek, így erre nem volt nyílás, viszont a kémény szükséges volt a fűtés biztosítása céljából. Az északi oldal korábbi szellőzőnyílását is elfalazták, feltehetően, ezen az oldalon feljáratot alakítottak ki az emeletre a fal mellett. Az emeleten is, a korábbi nyílások helyére, a többi homlokzaton a kőkeretek kibontásával nagyobb ablakokat vágtak.
Az idősb Bretzenheim herceg uradalmáról német nyelvű leírást készítettek, ebben: „gyümölcsös és konyhakert a Csigás-pince szomszédságában, a régi trinitárius kolostor mögött”. Uradalom tartozéka.
Magyar Kurír június 28. számában: „ A Várat az ország útján elmenők szeme előtt zárva tartották azok a magas sánczok, melyeket Perényi Péter a mohácsi veszedelem után hányatott fel a széles és mély árokból. Annak mostani ura hg. Regéczi Breczenheim Ferdinánd ezeket most visszadönteti egykori helyekre, úgy hogy most az ország útjára, melly az árok napnyugati szélén megyen el, a vár egészen kilátszik.”
Ez az adat a lőportorony környező feltöltésnek meghatározásánál fontos, ez előtt planírozták el a sáncot.
Népszámlálás
A Vártéri ucza 2 felvétele tartalmazza a volt trinitárius kolostor és az udvar épületeit. Az összeírásból nem derül ki, hogy a lőportornyot mire használták, s nem is utalnak régi funkciójára. Feltételezzük, hogy ekkor nem lakták, mivel lakások a kolostorban voltak.
Hg. Windischgraetz uradalom gazdasági irányítását látták el innen, központi udvarnak nevezték, a területen lakások, magtárak helyezkedtek el. A lőportoronyban fát tároltak.
A XX. század első felében, nagy változást hozott a telek megközelítése.
1933-ban Gulyás József: Sárospatak és vidéke, Magyar Városok Monográfiája,
Budapesten kiadott művében a 43. oldalon olvashatjuk: „Mindjárt a vár mellett találjuk a trinitáriusok volt kolostorát s annak udvarán egy magtárszerű épületet. Ezeket Kőrössy György, II. Rákóczi Ferenc későbbi kincstartója építette. Most gazdasági épület és lakás.”
1948-ban, mint máshol az országban, itt is megalakult az ÁFÉSZ, s ekkortájt alakítják ki irodáikat, a volt trinitárius kolostortól északra, a telek északi oldalán hosszában, a már meglévő épületrészhez építve, s ezzel szemközt, a pincelejárat épületéhez toldva, egészen a lőportoronyig. Ehhez szükséges az ekkor Kádár Katának nevezett utcáról bejárást biztosítani.
Az épület Északi oldalán bejáratot alakították ki. Ez összefüggésben van a külső terepszint feltöltésével (a sánc elplanírozásával, a Kis-utca megszüntetésével), a déli fatokos bejárat befalazásával, E közben vághatták az ÉK-i sarokban a földszinten az ablakot, melyet rövidesen elfalaztak, s vakablakként, fülkeként használhattak.
Rövidesen feltöltötték a belső járószintet, a bejárati küszöb a simított betonfelületnek felel meg. Ez praktikus volt a mosoda működésénél, melyhez kapcsolódik az emeleti szinten a szárító kialakításához az északi és déli ablakban elhelyezett 1-1 ventillátor, s a födémgerendákra függesztett zsinórok rögzítéséhez a kampós szögek. A külső homlokzat átépítéseit vastag cementes vakolattal, színes festéssel igyekeztek egységesíteni.
1965: Az ÁFÉSZ szállodát építtet a kolostorból Makovecz Imre tervei alapján, s a Borostyán Szálloda mosodája lett, működött a szálloda fennállása alatt.
Rendszerváltás után magántulajdonba került az épület, a toldalékszárnnyal együtt és raktárként hasznosították.
2018-ban az Önkormányzat visszavásárolta, és elkezdődött helyreállításának előkészítése.
A 2018-as Várprogram részeként a kutatás utáni műemléki helyreállítás hazánkban ritkaság számba menő, eredeti formáját megidéző lőportoronnyal, a pataki erődítést kiszolgáló épülettel gazdagítja történelmi ismereteinket.
A Lőportorony földszintjén enteriőr jellegű kiállítással mutatjuk be az eredeti funkcióját. Az emeleten a haditechnikai forradalmat jelentő itáliai várépítészet sajátos ismérveit szemléltetjük a pataki vár építéstörténetének interaktív, IT eszközökkel történő bemutatásával.
© Loportorony.hu – Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató
